2014. május 11., vasárnap

1.Fejezet

Jajj Istenem - mondtam magamba miközben a tükörképemet bámultam a fürdőszobában.A hajamat igazgatom jobbra balra húzogatom a tincset de sehogy se akar a helyén maradni. Na jó - mondtam és felkötöttem balerinásra. Így már nem lesz vele nagy gondom.
Daisy kész vagy? El fogunk késni - jött lentről a női hang
Megyek Anya egy pillanat! - Kiáltottam vissza.
Na jó akkor ezzel is elkészültem.
Kisétálok a fürdőből és a szobám ablaka melletti hosszú tükörbe nézem a végeredményt, a levendula lila sifonruha a térdem felett végződik. Nagyon elegáns, a szív alakú dekoltázs, nem túl kihívó de azért mutat valamit.A magassarkúm kb 7 cm-es úgyhogy nincs nagy gond.
Fogom a szintén levendula lila maroktáskát beledobom a telefonom és két zsebkendőt.
Daisyy! - Anya elnyújtva a nevem kiabál lentről mire megtörve a teljes nyugalmam.
Sétálok le a lépcsőn a nappaliba ahol anya már vár abba a vérvörös estélyi ruhájába amit még apu választott neki pár éve. Anyu egyszerűen eszméletlenül nézett ki. A barna hullámos haja csak úgy omlott le a vállán a háta közepéig.
Na milyen? - kérdezi önbizalommal tele.
Nagyon jól nézel ki Anya! - mondom őszintén.

A kocsiban ülve figyelem a tájat és azt ahogy anya vezet. Nagyon magabiztos és érett, midig tudja hol a helye és nagyon konzervatív.
Fúrtat a kíváncsiság hogy vajon hóvá megyünk.
Anya akkor valójába hova is megyünk? .- kérdezem
Nem akarom még elárulni de az biztos hogy jól fogod érzeni magad! - mondta
A fejemben az jár hogy vajon valami esküvő vagy esetleg egy nagyszabású rendezvény.De nem tudom fogalmam sincs.
Dai ugye tudod hogy már csak egy év van hátra az egyetemi éveidből? - mondja Anya szárazon
Igen. - mondom okoskodóan.
És mit szeretnél kezdeni magaddal a suli után? - kérdezi Anya, nem tudom hogy miért ez a fő téma.
Háát elmegyek dolgozni, mint minden normál 21 éves. - a válaszom tö-ké-le-tes. Úgyis ezt akarta hallani
Nagyszerű drágám, tudnod kell hogy én mindenben támogatlak! - mondja anya és megsimogatja a kezem.
Köszi Anya! - mosolygok rá.
Na és a pasikkal hogy állsz? Van már valami kiszemelted? - kérdezi Anyu fülig érő mosollyal
Oké ettől a kérdéstől féltem.
Nincs. - emelem fel a mondat végén a hangsúlyt.
Hát drágám amikor én 20 éves voltam csak úgy vonzottam a pasikat a Nagyi épp ezért mondja mindig hogy "Inkább várj az igazira arra az egyre " - mondja
Erre van egy jó sztorim na hallgasd képzeld.....

Egyszer csak azon kapom magam hogy Anya rázza a vállam.
Daisy megérkeztünk! - mondja angyali hangokkal
Ohh nagyszerű végre meg érkeztünk.Ottkinn sötét van de ami legelőször megütötte a szemem az az épület ami mellett állunk.
Egy kastély?!  - kiabál a belső énem. Gyönyörű rómaikori oszlopok és reneszánszkori díszítések.
Egyszerűen gyönyörű.Nincs más szó rá.
Megfogom a kis "batyum" és becsukom a kocsiajtót.

A kastély ajtaja kinyílik és kettő öltönyös őrrel állunk szemben.
Esküszöm olyanok mint valami FBI ügynökök. Szólal meg a belső hang a fejemben.
Anyu valamit mondd nekik, én addig csodálom a vörös függönyt ami előttünk van hogy ne lássunk be. Enyhe beszélgetések hallatszanak és lágy jazz zene talán Duke Ellington -Jeep's Blues de nem vagyok benne biztos.Az őrök helyet engednek és elhúzzák a függönyt hogy bemehessünk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése